Kutyulódás

Most, hogy degu fronton képben vagytok átérhetünk a másik állatos témára, a kutyákra Elvégre ez egy állatokkal kiköltözős blog lenne, vagy mi.

Írtam, hogy indulás előtt tartottunk a kutyiknak egy nagy búcsúsétát, ami cirka két és fél órás lett, és a legtöbb kutyahavert elhívtuk. Ez annyira jó lett, hogy Góli már hazafelé a buszon elszundított.

Ennek köszönhetően az ebek nyugiban vészelték át az út nagy részét. Mivel az idő sürgetett, hogy elérjük a kompot, és késve indultunk így 3x álltunk meg (egyszer még a határ előtt, másodszor Köln mellett, harmadszor pedig akkor sétáltunk egy 10-15 perceset, amikor már beálltunk a kompra várakozni. )

Dover környékén Bibi már elég nyűgös volt, nehezen bírta a sokáig való bezártságot. mocorgott, néha hisztizett kicsit, de szerencsére hamar rájött, hogy nem sok haszna van. Góli az út 80-90%-át végigaludta. Amikor ébren volt, akkor is csak nyugton feküdt.

Sajnos a kompon nem tudtam velük lenni, így nem tudom hogy viselték a nagy hullámokat, de mikor újra kocsiba pattantunk nyugodtak voltak, és a szokásos üdvözlési rituálén kívül nem volt semmi extra.

A beköltözés is jól ment, és a szoba elfoglalása körüli mizéria ellenére (ez egy külön posztot érdemel), kellő türelemmel átvészeltük az első hetet. Ahogy vártam az első egy-két napban bágyadtak voltak a sok új ingertől. Kevésbé fogadtak szót, de sokszor éreztem, hogy ez nem a tekintélyem feszegetése, inkább a fáradtság miatt volt.

Amire hamar rájöttem, hogy idekint kicsit mások a határok, mint odahaza. Itt minden park kutyás park. Ha valahova nem viheted be a kutyát, vagy pórázra kell tenni, azt jól láthatóan a tudtodra adják. A legtöbb ember meg akarja őket simogatni, és egyenesen hátast dobnak tőle, ha Góli leül, ha meg esetleg a parkban gyakorlunk néhány alap trükköt, vagy irányítást, kisebb kutyás tömeg verődik össze és átszellemülten bámulnak, és pusmognak.

Eleinte nagyon nehezemre esett őket egy szobában hagyni heti cirka ötven órára, de igyekeztem arra gondolni, hogy ez csak egy átmeneti időszak. A legnagyobb problémát a magyar szomszédok jelentették, akik miatt nem nagyon mozdulhattak ki a szobából, mert egyeseket zavart a kutyaszőr a házban.

Eleinte nyűgösebbek voltak a bezártságtól, de idővel hozzászoktak. Laci még egy kamerát is beszerelt, hogy a szüneteimben tudjam nézni, hogy jól vannak e. Többnyire mindig az ágyon elterülve aludtak.

Ezek után fura volt nekik, mikor átköltöztünk egy házba, ahol nincsenek bezárva egy szobába, és járhatnak kelhetnek kedvükre, sőt még a hátsó ajtó is nyitva van, így bármikor kifekhetnek napozni a kertbe, vagy épp pancsolni a saját kis medencéjükbe.
Persze az első pár nap mindenhol a nyomunkban voltak. A pihentetésükre nagyon oda kellett figyelni, hiszen akkor még új volt nekik a hely, nem volt megszokott helyük, ahova elvonultak volna. A második nap végére Bibi szó szerint úgy járt, mint aki részeg, annyira fáradt volt.
A párnáikat ezért egy olyan szobában raktuk le, ahol mi is nyugiban, de viszonylag sokat vagyunk (igen, harminc éves koromra megértem, hogy van egy számítógépes szobánk, nevezzük amolyan dolgozónak). Ezen felül a hálóban leterítettünk 1-1 pokrócot, ami a régi helyen az ágyukon volt. Ezen felül nem egzecíroztattuk őket, hogy most feküdj le, maradj nyugton. Ha mi pihiben leültünk valahova előbb, vagy utóbb ők is leheveredtek a környékünkön. 

Szerencsére az első pár napi kialvatlanság után ismét szépen hozzászoktak az új felálláshoz, sőt Bibi sokszor elvonul egy félreeső szobába, ahol senki nincs, csak Fickó és Ő. Ebben a két hétben több önállóságra tett szert, mint az utóbbi 11 évben.

Aminek utána kell menjünk még a következő hetekben az a biztosításuk (beteg, baleset és ilyesmi), mert itt ciki, ha nincs, főleg mert rengeteg változatban van. És egy jó kis állatorvos, bár szerintem maradunk annál, ahova Csibit is vittük, közel is van, a dokik is szimpatikusak voltak, és árban is elég jók.

A következő posztban kaptok egy kis útmutatót az itteni lakás bérlési bizniszhez, és pár tanácsot, hogy mit ne tegyetek, amire mi is szépen ráfáztunk.

Beszámoló degu fronton

Úgy érzem jobb ha rögtön a legnehezebb témával kezdem, mert ez az a terület jelenleg amire sem büszke nem vagyok, se jól nem teljesítek.

Fickó és az utazó függőágy

Ahogy írtam szerencsések voltunk. A január végi elég cudar idő ellenére is az én két pici hősöm zökkenő nélkül vette a költözést.

Fickó az új függőágyban

Megérkezésünk után pár órával már az új ketrecükben voltak a régi függőágyakkal, és az új egyéb felszerelésekkel. Az új ketrecet még a húgom segített elintézni az indulás előtti héten a gumtree segítségével. Ez egy vatera szerű helyi oldal csak van rajta szó szerint minden. A régi tulaj még egy csomag szénát is mellékelt, és el is hozta nekünk, pont aznap mikor megérkeztünk.

Ez után pár napig hagytam az aprókat, hogy legyen idejük beszokni az új ketrecbe. Fickónak be is jött a sok függőágy, Csibim inkább a földszintet választotta, ott épített bunkert a pitypangos szénából és zsepiből. (Bizony itt egész évben van fincsi pitypangos széna, aminek mennyei az illata!)

A következő bonyodalom akkor jött, mikor kezdtünk kifogyni a complete-ből. Angliáról, vagy legalábbis Bristolról azt kell tudni, hogy itt mindent, de tényleg mindent meg lehet venni online. Ez könnyebbség néha, hiszen nem kell kimozdulni, de completet az istenért nem találtam sehol, így vettem egy csomag Bunny márkájú degu tápot ami a másik jó márka a piacon, ha az apróknak való megfelelő tápról van szó.

Megmondom őszintén kicsit fáztam a tápváltástól, mert a Degu natureről átállás anno elég nehézkes volt, de szerencsére a degucik nagyon is örömmel fogadták az új tápot. Sőt vennem kellett egy új tálat, mert hiába válogattam ki a virágokat, folyton ment a marakodás a kajástál felett.

Futókereket keríteni volt a másik nehézkesebb művelet. Az angolok valamiért csak gagyi futókereket árulnak, vagy műanyag, vagy balesetveszélyes, vagy kicsi darabokat találtam csak. Végül sok sok száz km távolságból (talán Németországból) sikerült rendelni nekik egy 29 cm-es teljesen fém kereket. Nem volt olcsó, de abszolút megérte. Csendes, strapabíró, és Fickó imádja.

A feketeleves májusban kezdődött.

Csibi pihenget a gyógyszer után

Csibim szinte egyik napról a másikra fogyott csont soványra. Sosem volt az a molett alkat, így esélyem nem sok volt észrevenni, csak amikor már késő volt.

Az első sokk után jött a körkérdés, és keresgélés doki után. Persze az ehte degus doki  szabin volt, így pánikba estem, hogy mi lesz szegénnyel. Mint kiderült feleslegesen.

A szomszéd kerületben/faluban nem is tudom milyen otthoni viszonylatnak felel meg a kapcsolat, de ez nem is lényeg, szóval néhány buszmegállóra van egy állatorvosi rendelő ahol, bár külön nincs külön feltüntetve, értenek a degucikhoz is.

Szerencsére testvéremmel pont felváltva dolgozunk, így ő el tudott ugrani Csibivel a dokihoz, aki meg is vizsgálta, és megállapította, hogy az öreg szőrmókom pocakja felett egy tumor van. Akkor az ultrahangra nem volt még elég félretett pénzünk, így kapott tápoldatot, amíg megjött a CriticalCare, és fájdalomcsillapítót. Mivel legjobb tudásunk szerint 8 év körül volt a leányzó, a doki nem merte felnyitni, pedig azt mondta, hogyha kicsit fiatalabb lett volna fél óra alatt eltávolította volna a tumort.

A fájdalom csillapítóval az utolsó pár napja szebb volt, kijött a zsepi erődből, a kezemben evett is, és sokat pihent a köntösömben. Egyik reggel a munkába menet előtt beadtam neki a gyógyszert, de ő csak nem akart visszamenni a helyére. A mellkasomon, az egyik atlétámban pihegett. Akkor már az örök álomra készült, amire néhány panaszos csipogás után, ugyan itt került sor.

Az első sokk (és persze a főnöknek írt sms után, hogy bocsi de nem tudok aznap menni) után jött az újabb "gondok" hada. Mi legyen a testével?

Ha otthon vagyunk eltemettem volna az anyukája mellé, de itt?!...

Először kimentünk a kedvenc sétálós helyünkre az ebekkel, szép füves rét, imádott volna ott rohangálni, pont jó helynek tűnt. Csak hát nem tudtam ásni egy akkora gödröt, amibe belefért volna. Vagy alapzatba ütköztem, vagy gyökerekbe néhány centiméter után.

Azt tudtam, hogy nem akarom leadni valahova és otthagyni, így elkezdtünk kutatni a neten a hamvasztás kapcsán. Sok óra után végül megint csak a Highcroft Shirehemptoni oldalán találtuk magunkat, így másnap munka előtt elmentem Csibivel.

Csibi jelenlegi nyughelye

Nagyon korrektek voltak, a recepciós felvette az adatokat, emlékezett a tesómra, aki pár nappal azelőtt bevitte. Felvette az adatokat, megállapodtunk melyik urnában szeretném visszakapni, (mert itt erre is van lehetőség) majd elvette Csibit. Végig segítőkész volt, és kedves, és főleg türelmes, pedig szinte az egészet végigzokogtam.

Talán 1,5 héttel később kaptam az sms-t hogy mehetek érte. Az egész Ł92 -ba került, ami átszámítva talán soknak tűnik, de itt nincs két napi fizetésem. Közben pedig azt is megtudtam, hogy itt lehet előre gondoskodni az ilyesmiről, akár részletekben is, hogy a szomorú pillanatokban ne a rokonokat kelljen hívogatni kölcsönért.

Így Csibi most itt pihen az asztalomon, amíg nem találok neki egy megfelelőbb helyet, ahol kiszórjuk, vagy eltemetjük.

Fickó, a bújógép

Később, hogy Fickó ne legyen egyedül felvettem a kapcsolatot egy hölggyel degu örökbefogadás miatt, de a kezdeti közvetlen beszélgetések után mikor megírtam neki, hogy napközben nem vagyok elérhető telefonon többé nem reagált az emailjeimre, sem a hívásainkra.

Így Fickó most egyedül van, de mivel végre géphez jutok, van netünk és lesz 5 nap szabim két hét múlva, remélem végre sikerül neki kerítenem két degucsajt, akikkel hamarosan megoszthatja a ketrecét. De mivel nálam cska örökbefogadás játszik, nem lesz egyszerű menet. Már azon gondolkodom, hogy otthonról hozatunk ki neki két árva degulányt.

Degu fronton teljesen napra készek lettetek, holnap folytatjuk egyéb téren is...

Új albérlet

Tudom, hogy ezer éve nem jelentkeztem, de eddig egy alagsori szobában laktunk, ahol még egy számítógép asztalnak sem maradt hely, így elég nehezen vettem rá magam, hogy gép elé kerüljek. (Nem az ágyból gépezni még koránt sem kényelmes. )

Na de ez a múlt. Már 9. napja lakunk egy szép nagy, 4 hálószobás ( erről még írok később) házban, aminek van kertje is, és egy kisebb park is van a kert mögött. Szóval készüljetek fel, mert kisebb részletekben, de a héten jönni fognak az elmúlt 6 hónap tapasztalatai, kutyás, degus és egyéb szemszögből is.

Lesz szó albérletről, kiköltözésről, beköltözésről, állatorvosról, és mivel sajnos közben eggyel kevesebben lettünk, arról is, hogy  idekint mint lehet kezdeni egy elvesztett házi kedvenccel.

Azt hiszem lesz mit írnom nektek a két napos szabim alatt. ;)

Tapasztalatok az utazásról

És végre idejutottam a gép elé, elmondhatom hogy ezzel nem csak testileg, de lelkileg is megérkeztünk, fizikailag kb egy hete vagyunk itt. Az utazás majd 1,5 nap volt, amit az ebek, és deguk sokkal jobban tűrtek mint mi. 

 Kezdjük a kisebbik négylábúakkal, a degukkal. A vártnál sokkal jobban tűrték, gyakorlatilag az út 70-80% át átaludták. A kis utazóketrecükbe betettem az otthoni ketrecükből a polár ágyikót, függőágyat, és néhány zsepimaradékot. Ez nekik bőven elég volt hogy beássák magukat. A ketrecet a köntösömmel takartam le, és mivel a kompon is az 5. fedélzeten, szélvédett helyen, a kocsiban utaztak, így ez elég is volt nekik.

Az ebek közül Góli is elég sokat aludt, és meglepetésemre nem volt probléma a hosszas összezártság a két ebnek. Az Öreglány kb fél nap után már mozizott kifele, ő kicsit unta magát, bár az is igaz, hogy a közel 4-5 órás búcsúsétán ő kevesebbet bandázott, mint Góli. Út közben 2 vagy 3 helyen szálltunk ki pisiltetni és itatni, többet szerencsére nem igényeltek, de a komp előtt mindenképp érdemes tartani egy 10-15perces átmozgatást, ha már bent vagyunk az ellenőrzéseken.

A megérkezés jól sült el, bár azért az első nap voltak komplikációk. Én ezeket a következőképp kezeltem:

degu részről: Potom pénzért vettünk egy majdnem kétszer akkora ketrecet nekik, mint amekkora otthon volt, egy kis forgácsra rákerül az utazóketrecből a polár, és zsepi, és került be egy rakat új függőágy. Szereztem extra fincsi pitypangos körömvirágos szénát, és ezzel kb ők le is voltak tudva, be lettek szoktatva. Az első 1-2 nap nem vettem ki őket, had szokják a ketrecet, meg jobb dolgom is akadt. (Nyilván tápra, vízre, szénára figyeljünk, hogy ne fogyjon ki, de a többit elintézik ők maguknak)

kutya részről:

• az első pár napban felesleges olyan szigort elvárni, mint otthon, mert a kutya képtelen lesz tartani, vagy ha tartja is komolyan az idegeire fog menni a dolog, szóval nyilván az életveszélyes dolgokat nem engedjük meg neki, de a többit vegyük lazán
• már az elejétől legyen egy megszokott helyük, nálunk ez a ketrec volt, amiben jöttek, illetve Bibinek annak a teteje (a sulin is ez volt a felállás, jobban szeret rácson kívül aludni) Ebbe és erre jöttek az otthoni pokrócok, és régi takarók, hogy a biztonságot adó szagok meglegyenek
  lehetőleg ez a kuckó olyan helyen legyen ami nyugodt, de esetleg lát is minket az eb, sőt ha tehetjük hagyjuk őket választani (Góli például az ágyunk végében, egy akkora helyen szeret aludni, ahol éppen csak elfér)
• az első séta szintén legyen laza, hagyjuk felfedezni, rengeteg lesz az új hang, szag, inger
• az első kaját a mieink csak este kapták meg, hogy a sok rohangálás után legyen ideje megnyugodni a pocakoknak
• Készüljünk fel rá, hogy az első napokban ingerlékenyebbek lehetnek, Bibi az első két este minden mozgásra bejelzett, de mostanra ez jelentősen lecsökkent, ahogy megismert a házban mindenkit
• ha tehetjük hozzunk magunkkal legalább egy heti eleséget otthonról, hogy az külső változások mellé a pocaknak legyen ideje átszokni ha újfajta eleséget kell venni

Ha az első pár napban elég türelmesek vagyunk, és hagyunk nekik időt akkor gyorsan beszoknak. Mostanra már mindkét eb elnyúlva alszik a szobánkban, egy nekik tetsző sarokban, és itt is lehet őket hagyni pár órácskára, ami nyilván az hivatalos ügyek intézése miatt kell is.

utazáshoz szoktatás

Ez a poszt most egy kicsit csak az állattal költözőké lesz, mégpedig azért mert ez is egy fontos momentuma az utazásnak, ha úgy döntünk a kis kedvencünkkel költözünk akár határokon belül, akár azokon kívül.

Fajtától függetlenül fontos, hogy gondoskodjunk néhány dologról az utazás alatt:

• megfelelő hőmérséklet;
  előfordulhat hogy bizonyos fajták nem bírják a hideget, így csak fűtött kocsiban szállíthatók, vagy például ha nyáron a kánikulában utazunk még az ebeknek is kell a légkondi (ez nem opció, mind a túlzott hideg mind a túlzott meleg végzetes lehet akármelyik kiskedvencnek)
  télen a boxokat, hordozókat polár pokróccal, régi paplannal lehet pluszba letakarni, nyáron esetleg hideg vízzel átitatott de nem csöpögő fehér lepedővel
  FONTOS hogy se a hűtést, se a fűtést ne vigyük túlzásba, mert az ugyan úgy végzetes lehet
  praktikus degu hűtő fűtő ötletekért érdemes felkeresni az ilovedegu csoportot a facebookon
• egy biztonságos zug
  deguk esetében: egy kisebb ketrec amiben valamennyit tudnak mocorogni, de nem tudnak nagyot esni egy egy esetleges kátyú, vagy hirtelen fékezés közben, ebben jó ha van egy legalább 2 kijárattal rendelkező kuckó, ez szimbolizálja a biztonságos fészket az utazás alatt
  kutyáknál: egy a kutya méretének megfelelő box, aminek az alján legalább egy pokróc van
• takarmány
  a deguknál fontos hogy folyamatosan legyen előttük eleség, tehát az utazás alatt is
  az ebeknél aznap már nem lesz etetés, pár szem kekszet (cukormentes, nem emberi keksz!) viszünk, hogy valamit azért kapjanak napközben, de ők simán kibírják egy napig élelem nélkül, sőt célszerűbb is üres pocakkal utazniuk
• víz

Ha ez megvan akkor a kutyák részéről már írtam az előző posztban, esetleg ha nincs saját autó érdemes tesztelni, mert néhány eb hajlamos az autóban hányni, de egy nyugodt gazdával a legtöbb (előtte lefárasztott!) kutyának nem okoz gondot egy hosszú autóút.

A deguk már problémásabbak lehetnek, hiszen őket viszonylag keveset hordjuk el otthonról. A költözés előtt pár héttel már érdemes egy próba túrát tenni. Rendezzük be a hordozót, vagy szállító ketrecet, tegyünk az aljára nagyon kevés forgácsot, és pár marék szénát. Tegyünk bele natúr papírzsepit, és egy kedvenc függőágy maradványt, esetleg gazdi szagú ruhazsepit, vagy más meleg nem feslő textilt. Végül jöhetnek a kis szőrösök, majd tegyünk egy rövid utat pl. egy teljes átvizsgálásra a dokinkhoz, vagy csak egyszerűen menjünk el velük egy doboz cigiért. Eközben látjuk majd hogy hogyan reagálnak az új hangokra, ingerekre.

Vigyünk magunkkal a tápjukból, és valami nagyon finom nasiból is, ha kétségeink vannak afelől, hogy jól érzik e magukat kínáljuk meg őket vele. Ha esznek akkor jól érzik magukat nincs baj, ha viszont nem esznek, esetleg ijedten rohangálnak fel-alá akkor még lesz egy kis dolgunk.

Minden állatfajtában vannak könnyen alkalmazkodó, és érzékenyebb egyedek, így a deguknál is lehet, hogy lesz olyan, akit meg se karcol egy utazás, és lesz olyan, aki sikítófrászt kap majd tőle, de ezen is lehet javítani. A lényeg, hogy fokozatosan kezdjük el szoktatni ingerekhez, minél változatosabb, annál jobb. Fontos, hogy ne hirtelen és erős ingerekkel kezdjünk, hanem szép lassan adagoljuk az ingereket, és csak annyit, amennyit még a degunk elbír. 

Elmesélem ez nálunk hogy működött. Jó ideje, hogy elkezdtem klikkerezni a degukkal is, ehhez viszont az kellett, hogy a tréning területet megszokják. Sajnos azonban itt voltak hirtelen zajok, amik az elején megrémítették őket, ilyenkor pánikszerűen elspuriztak az egyik biztonságos sarokba, ahol a hordozójuk volt (ők ezt érezték biztos pontnak). Idő kellett nekik, és sok fincsi falat, hogy megszokják a tréning területet és rájöjjenek az ott lévő zajok nem jelentenek veszélyt.

Ezen az elven a hordozóban is lehet nekik adni ingereket, például elvihetjük őket buszozni hetente 1-2x, vagy egy körre az autóval, ha azzal fogunk menni. A lényeg, hogy legyen sok fincsi falat, és ne legyünk türelmetlenek, pláne ne ijedezzünk attól, hogy ők félnek.

Egy kis szobában rohangálással vagy pulcsizással le is fáraszthatjuk őket közvetlen az előtt, hogy a szállítóba kerülnének, illetve a szállító letakarásával szimulálhatjuk az odú érzetét, ez pedig segíthet a nyugodt alvásban.

Utazás, és költözés négylábúakkal

Akár országon belüli költözésről van szó, akár külföldre való költözésről, van néhány dolog, amit ha megteszünk a kis vagy nagy négylábú kedvencünkért jelentősen megkönnyítjük a beszokást és az utazást az új helyre.

Kezdjük a kisebbik négylábúakkal, azaz a degukkal.

Szerencsémre a deguk is az orrukban hordozzák a szívüket, és aki már szoktatott össze degut jól ismer pár trükköt, amivel meg lehet hódítani egy degu szívét.

Mivel a ketrecük elég nagy, ezért ha ebben lennének szállítva az balesetveszélyes lenne. Szállítás céljára ezért egy ezer éves kisebb madárketrecet néztem ki, mert ennek a alján is rács van, és ha ne adj isten leesik az alomtálca akkor sem futnak világgá ijedtükben a kis szőrgolyók. Ez viszont azt jelenti, hogy van néhány dolog amit el kell csomagoljak magammal, mikor megyünk ki, hogy az új ketrecet kint könnyebben megszokják.

Amit külön csomagolva tervezek kivinni, az legalább egy már szottyos függőágy, némi polár fészekbélés, és persze az etető, itató felszerelések. Az utazóketrecbe pedig  a nagy ketrecből fogok áttenni forgácsot, és szénát, hogy az út alatt is biztonságban érezzék magukat. A ketrecre pedig egy vagy két réteg polár anyagú pléd fog kerülni, hogy amíg a kompon nem megy majd a fűtés az autóban, addig se fázzanak meg.

A nagyobbik négylábúakkal, már picit könnyebb dolgom van, mert velük minden évben járunk táborozni, ismerem hogyan reagálnak a hosszabb környezetváltozásra. Ami még jelentősen meg fogja könnyíteni a dolgunkat, hogy mind a két ebünk már boxhoz szokott. Ez nálam nem azt jelenti, hogy a kutya az életéért küzdve betuszkolódik a ketrecbe, aztán ott vinnyog míg ki nem engedem. A boxhoz szoktatást érdemes az utazás előtt már legalább egy hónappal elkezdeni, egyrészt, hogy a benne lévő dolgok át tudják venni a lakás, a mi és a kutya szagát is, másrészt, hogy a kutyánknak legyen ideje megszeretni azt.

A boxhoz szoktatás első lépéséhez kell egy kényelmes box, ami akkora hogy a kutya fel tud benne állni, meg tud fordulni, és kényelmesen el tud feküdni, néhány finom falat és egy fáradt kutya. Idő és energiahiány esetében a box, egy tál tele fincsi vacsival, és egy fáradt kutya.

A cél az, hogy az eb jó dolgokat kössön a boxhoz, tehát nem fogjuk erőnek erejével betuszkolni, hanem nyitott ajtón át jutalomfalattal becsaljuk. Ha ódzkodik a belépéstől, akkor sem toljuk meg hátulról a fenekét, mert ha így teszünk lehet, hogy egy életre megutáltatjuk az ebünkkel a boxot, és akkor minden utazás során egy tortúra lesz ez a téma. Tehát falattal becsaljuk, és minden alkalommal mikor akár csak egy ici pici előrelépést tesz kapja is a fincsi virslit, sajtot, stb.

A másik taktika, hogy a kutyus innentől ott kapja a vacsoráját, tehát betesszük a tálat a boxba, hogy teljesen be kelljen érte mennie, majd magára hagyjuk az ebet a nyitott!! boxxal.

A box pedig egész nap legyen elérhető a kutyának, tehát nyitott ajtóval álljon a teraszon, vagy a szobában, esetleg betehetjük a kedvenc fekhelyét is. Egy idő után a kutya magától fel fogja keresni a boxot, és békében fog benne pihenni.

Ekkor kezdhetjük meg szép lassan bevezetve becsukni a boxot. Először csak rövid időre becsukjuk, hogy a kutya ismerje meg, hogy miért van ott az az ajtó. Ez mindössze néhány másodperc, és ha gondoljuk eközben is mehet neki rácson át a kaja, ha csendben van. Ha a vacsorát kapja benne, akkor a vacsi idejére behajthatjuk az ajtót.

Ha jól viseli, egyszer egyszer néhány percre becsukhatjuk, és már rá is zárhatjuk az ajtót. Esetleg kimehetünk egy pohár vízért a konyhába, hogy lássuk hogy reagál, ha nem vagyunk szem előtt. Ebben a fázisban is fontos, hogy a kutya legyen fáradt, mert egy fáradt kutya egy már ismert helyen inkább aludni, pihenni fog.

Nagyon fontos, hogyha esetleg ráfutunk egy olyan alkalomra, hogy túl sokáig hagytuk benn az ebünket és elkezdett hisztizni, akkor se menjünk vissza hozzá. Ezzel csak azt erősítenénk meg, hogyha elég ideig őrjöng akkor előbb utóbb megjelenünk, hogy kiengedjük őt. Ha erre kap megerősítést, akkor felkészülhetünk az órákon át tartó keserves zokogásra, mert a legtöbb kutya fantasztikusan tud drámázni. Legyünk kitartóak, és türelmesek, és a csendet mindig jutalmazzuk meg ha visszaérünk.

Ha ismerjük a klikkert akár jópofa trükköket is kitalálhatunk a boxxal, remek formálási alap, hogy a kutya lépjen bele, húzza be maga után az ajtaját, stb... (Csak tartsuk észben, hogyha megtanítjuk neki kinyitni az ajtaját, magától is fogja alkalmazni ezt a technikát, többek között ezért nem tud Góli ajtókat nyitni, így a hűtőnek és nekünk is könnyebb. :) )

Ha türelmesek vagyunk a kutyánknak a box egy biztonságos zug lesz, amit az új helyen is előszeretettel fog használni ha pihenne, ezzel pedig már meg is könnyítettük neki a beszokást is.

Ami a leges legfontosabb, hogy csakis fáradt kutyát szabad órákra bezárni egy boxba, tehát ha el kell mennünk valahova, és ott kell hagyjuk az új lakásban a kutyát, és esetleg bezárjuk a boxba, hogy ne igya meg a festéket, ne tegyen kárt magában, csakis akkor tehetjük meg nyugodt szívvel, ha előtte sétáltunk vagy tanultunk egy nagyot. Ha így teszünk nagy eséllyel a kutyánk aludni fog amíg haza nem érünk és észre sem veszi, hogy elmentünk.

Fontos tudni, hogy a kutya két dologhoz képes kötődni, hozzánk és a lakáshoz, házhoz is. Ha új lakásba költözünk mindenképp hagyjunk neki pár napot a felfedezésre, had ismerje meg a helyet. Ha van szoba ahova nem akarjuk beengedni, akkor már az első pillanatoktól csak engedéllyel lépjen be oda.

Számítsunk rá, hogyha érzékeny a kutyánk az első pár séta telhet félelemmel, fokozott figyelemmel a kutya részéről. Ezt ne lihegjük túl, maradjunk nyugodtak és akár vigyünk magunkkal pár szem finom falatot az útra, hogy megkedvelje az új helyeket. Ha megijed valamitől ne kezdjük el pátyolgatni, maradjunk nyugodtak és sétáljunk arrébb, ezzel sokkal többet segítünk neki mintha felkapnánk a kezünkbe, vagy elkezdenénk feszülten simogatni.

A következő postban igyekszem összeszedni azokat a dolgokat, amivel magát az utazást könnyíthetjük meg némi rákészüléssel.

hivatalos formaságok

Elég rég írtam költözés ügyben, ez azért van mert a karácsony nem sikerült épp a legjobban. De most végre úgy néz ki lesz időm érdemben is kiírni, ami történik.

Kutyákkal kapcsolatos formaságok:

Angliába kell nekik állatútlevél. Ha van a kutyában chip, és van érvényes oltása, akkor 7500,- / kutya. Érdemes felhívni előtte a dokit, hogy mennétek útlevélért, mert elég sok macera nekik ezt összerakni, sok helyre fel kell regisztrálni a dolgokat, elég sok időbe telik az adminisztráció.

Ami fontos, hogy az adott ország oltási szabályaitól függetlenül, az útlevél érvényét veszti, ha két veszettség oltás közt eltelik több mint 365 nap. Ha esetleg most látod csak hogy nincs beoltva az eb, akkor még az utazás előtt 3 héttel kell megtenned, ennyi időt kérnek hogy teljen el az oltás és az utazás közt. (21 nap)

Féregteleníteni az angol határ átlépése előtt min 24 órával, de max 5 nappal előtte kell. Tehát ha autóval mentek, mint esetünkben, akkor még az indulás előtt mehet a tabletta, de arra figyelni kell, hogy ne teljen el 5 nap. (van ahol 3 napot írnak, mi 28-án este megyünk a dokihoz, és 29-én hajnalban indulunk)

Ezen felül a kutyákra vonatkozóan nincs más megkötés. Nincs karantén, meg semmiféle egyéb procedúra.

Deguk esetében nincs semmi, nem kell papír, de azért érdemes felkeresni egy tapasztalt degus dokit, mert a kis szőrgolyók jól rejtik, ha fáj valami. De ha rendszeresen vannak mérve, esznek és randalíroznak akkor nagy baj nem lehet. Én biztos, ami biztos 26-án megyek még az enyémekkel egy átvizsgálásra, nehogy a másfél napos autókázás alatt jöjjön ki valami.

Ami minket illet, mivel EUtagok vagyunk csak személyi kell. Ha megérkezünk kell kérjünk egy NI számot, amiről még nem nagyon tudom, hogy mi, még pontosabban utána kell olvassak. Ehhez kell időpontot is kérni, amit csak akkor lehet már megkérni ha az országban tartózkodunk. (legalábbis, eddig így tudom)

Ami még fontos, az a lakhatás. Tudom sokan riogatnak vele, hogy kutyával (pláne deguval is) lehetetlen szállást találni itthonról, de érdemes rákeresni, hogy az adott városban, vagy környéken ahova mennénk van e magyar csoport pl a facebookon. Ide aztán lehet írni mindenféle kérdést, és a bristoli csoportban az utazással, és szállással kapcsolatban is segítőkészek voltak.

Hamarosan jön az újabb poszt, hogy pontosan hogy is tervezünk eljutni Bristolig, és hogy trainer szemmel hogyan tervezem megkönnyíteni az átmenetet és az utazást a négylábúak számára.