Beszámoló degu fronton

Úgy érzem jobb ha rögtön a legnehezebb témával kezdem, mert ez az a terület jelenleg amire sem büszke nem vagyok, se jól nem teljesítek.

Fickó és az utazó függőágy

Ahogy írtam szerencsések voltunk. A január végi elég cudar idő ellenére is az én két pici hősöm zökkenő nélkül vette a költözést.

Fickó az új függőágyban

Megérkezésünk után pár órával már az új ketrecükben voltak a régi függőágyakkal, és az új egyéb felszerelésekkel. Az új ketrecet még a húgom segített elintézni az indulás előtti héten a gumtree segítségével. Ez egy vatera szerű helyi oldal csak van rajta szó szerint minden. A régi tulaj még egy csomag szénát is mellékelt, és el is hozta nekünk, pont aznap mikor megérkeztünk.

Ez után pár napig hagytam az aprókat, hogy legyen idejük beszokni az új ketrecbe. Fickónak be is jött a sok függőágy, Csibim inkább a földszintet választotta, ott épített bunkert a pitypangos szénából és zsepiből. (Bizony itt egész évben van fincsi pitypangos széna, aminek mennyei az illata!)

A következő bonyodalom akkor jött, mikor kezdtünk kifogyni a complete-ből. Angliáról, vagy legalábbis Bristolról azt kell tudni, hogy itt mindent, de tényleg mindent meg lehet venni online. Ez könnyebbség néha, hiszen nem kell kimozdulni, de completet az istenért nem találtam sehol, így vettem egy csomag Bunny márkájú degu tápot ami a másik jó márka a piacon, ha az apróknak való megfelelő tápról van szó.

Megmondom őszintén kicsit fáztam a tápváltástól, mert a Degu natureről átállás anno elég nehézkes volt, de szerencsére a degucik nagyon is örömmel fogadták az új tápot. Sőt vennem kellett egy új tálat, mert hiába válogattam ki a virágokat, folyton ment a marakodás a kajástál felett.

Futókereket keríteni volt a másik nehézkesebb művelet. Az angolok valamiért csak gagyi futókereket árulnak, vagy műanyag, vagy balesetveszélyes, vagy kicsi darabokat találtam csak. Végül sok sok száz km távolságból (talán Németországból) sikerült rendelni nekik egy 29 cm-es teljesen fém kereket. Nem volt olcsó, de abszolút megérte. Csendes, strapabíró, és Fickó imádja.

A feketeleves májusban kezdődött.

Csibi pihenget a gyógyszer után

Csibim szinte egyik napról a másikra fogyott csont soványra. Sosem volt az a molett alkat, így esélyem nem sok volt észrevenni, csak amikor már késő volt.

Az első sokk után jött a körkérdés, és keresgélés doki után. Persze az ehte degus doki  szabin volt, így pánikba estem, hogy mi lesz szegénnyel. Mint kiderült feleslegesen.

A szomszéd kerületben/faluban nem is tudom milyen otthoni viszonylatnak felel meg a kapcsolat, de ez nem is lényeg, szóval néhány buszmegállóra van egy állatorvosi rendelő ahol, bár külön nincs külön feltüntetve, értenek a degucikhoz is.

Szerencsére testvéremmel pont felváltva dolgozunk, így ő el tudott ugrani Csibivel a dokihoz, aki meg is vizsgálta, és megállapította, hogy az öreg szőrmókom pocakja felett egy tumor van. Akkor az ultrahangra nem volt még elég félretett pénzünk, így kapott tápoldatot, amíg megjött a CriticalCare, és fájdalomcsillapítót. Mivel legjobb tudásunk szerint 8 év körül volt a leányzó, a doki nem merte felnyitni, pedig azt mondta, hogyha kicsit fiatalabb lett volna fél óra alatt eltávolította volna a tumort.

A fájdalom csillapítóval az utolsó pár napja szebb volt, kijött a zsepi erődből, a kezemben evett is, és sokat pihent a köntösömben. Egyik reggel a munkába menet előtt beadtam neki a gyógyszert, de ő csak nem akart visszamenni a helyére. A mellkasomon, az egyik atlétámban pihegett. Akkor már az örök álomra készült, amire néhány panaszos csipogás után, ugyan itt került sor.

Az első sokk (és persze a főnöknek írt sms után, hogy bocsi de nem tudok aznap menni) után jött az újabb "gondok" hada. Mi legyen a testével?

Ha otthon vagyunk eltemettem volna az anyukája mellé, de itt?!...

Először kimentünk a kedvenc sétálós helyünkre az ebekkel, szép füves rét, imádott volna ott rohangálni, pont jó helynek tűnt. Csak hát nem tudtam ásni egy akkora gödröt, amibe belefért volna. Vagy alapzatba ütköztem, vagy gyökerekbe néhány centiméter után.

Azt tudtam, hogy nem akarom leadni valahova és otthagyni, így elkezdtünk kutatni a neten a hamvasztás kapcsán. Sok óra után végül megint csak a Highcroft Shirehemptoni oldalán találtuk magunkat, így másnap munka előtt elmentem Csibivel.

Csibi jelenlegi nyughelye

Nagyon korrektek voltak, a recepciós felvette az adatokat, emlékezett a tesómra, aki pár nappal azelőtt bevitte. Felvette az adatokat, megállapodtunk melyik urnában szeretném visszakapni, (mert itt erre is van lehetőség) majd elvette Csibit. Végig segítőkész volt, és kedves, és főleg türelmes, pedig szinte az egészet végigzokogtam.

Talán 1,5 héttel később kaptam az sms-t hogy mehetek érte. Az egész Ł92 -ba került, ami átszámítva talán soknak tűnik, de itt nincs két napi fizetésem. Közben pedig azt is megtudtam, hogy itt lehet előre gondoskodni az ilyesmiről, akár részletekben is, hogy a szomorú pillanatokban ne a rokonokat kelljen hívogatni kölcsönért.

Így Csibi most itt pihen az asztalomon, amíg nem találok neki egy megfelelőbb helyet, ahol kiszórjuk, vagy eltemetjük.

Fickó, a bújógép

Később, hogy Fickó ne legyen egyedül felvettem a kapcsolatot egy hölggyel degu örökbefogadás miatt, de a kezdeti közvetlen beszélgetések után mikor megírtam neki, hogy napközben nem vagyok elérhető telefonon többé nem reagált az emailjeimre, sem a hívásainkra.

Így Fickó most egyedül van, de mivel végre géphez jutok, van netünk és lesz 5 nap szabim két hét múlva, remélem végre sikerül neki kerítenem két degucsajt, akikkel hamarosan megoszthatja a ketrecét. De mivel nálam cska örökbefogadás játszik, nem lesz egyszerű menet. Már azon gondolkodom, hogy otthonról hozatunk ki neki két árva degulányt.

Degu fronton teljesen napra készek lettetek, holnap folytatjuk egyéb téren is...