Kutyulódás

Most, hogy degu fronton képben vagytok átérhetünk a másik állatos témára, a kutyákra Elvégre ez egy állatokkal kiköltözős blog lenne, vagy mi.

Írtam, hogy indulás előtt tartottunk a kutyiknak egy nagy búcsúsétát, ami cirka két és fél órás lett, és a legtöbb kutyahavert elhívtuk. Ez annyira jó lett, hogy Góli már hazafelé a buszon elszundított.

Ennek köszönhetően az ebek nyugiban vészelték át az út nagy részét. Mivel az idő sürgetett, hogy elérjük a kompot, és késve indultunk így 3x álltunk meg (egyszer még a határ előtt, másodszor Köln mellett, harmadszor pedig akkor sétáltunk egy 10-15 perceset, amikor már beálltunk a kompra várakozni. )

Dover környékén Bibi már elég nyűgös volt, nehezen bírta a sokáig való bezártságot. mocorgott, néha hisztizett kicsit, de szerencsére hamar rájött, hogy nem sok haszna van. Góli az út 80-90%-át végigaludta. Amikor ébren volt, akkor is csak nyugton feküdt.

Sajnos a kompon nem tudtam velük lenni, így nem tudom hogy viselték a nagy hullámokat, de mikor újra kocsiba pattantunk nyugodtak voltak, és a szokásos üdvözlési rituálén kívül nem volt semmi extra.

A beköltözés is jól ment, és a szoba elfoglalása körüli mizéria ellenére (ez egy külön posztot érdemel), kellő türelemmel átvészeltük az első hetet. Ahogy vártam az első egy-két napban bágyadtak voltak a sok új ingertől. Kevésbé fogadtak szót, de sokszor éreztem, hogy ez nem a tekintélyem feszegetése, inkább a fáradtság miatt volt.

Amire hamar rájöttem, hogy idekint kicsit mások a határok, mint odahaza. Itt minden park kutyás park. Ha valahova nem viheted be a kutyát, vagy pórázra kell tenni, azt jól láthatóan a tudtodra adják. A legtöbb ember meg akarja őket simogatni, és egyenesen hátast dobnak tőle, ha Góli leül, ha meg esetleg a parkban gyakorlunk néhány alap trükköt, vagy irányítást, kisebb kutyás tömeg verődik össze és átszellemülten bámulnak, és pusmognak.

Eleinte nagyon nehezemre esett őket egy szobában hagyni heti cirka ötven órára, de igyekeztem arra gondolni, hogy ez csak egy átmeneti időszak. A legnagyobb problémát a magyar szomszédok jelentették, akik miatt nem nagyon mozdulhattak ki a szobából, mert egyeseket zavart a kutyaszőr a házban.

Eleinte nyűgösebbek voltak a bezártságtól, de idővel hozzászoktak. Laci még egy kamerát is beszerelt, hogy a szüneteimben tudjam nézni, hogy jól vannak e. Többnyire mindig az ágyon elterülve aludtak.

Ezek után fura volt nekik, mikor átköltöztünk egy házba, ahol nincsenek bezárva egy szobába, és járhatnak kelhetnek kedvükre, sőt még a hátsó ajtó is nyitva van, így bármikor kifekhetnek napozni a kertbe, vagy épp pancsolni a saját kis medencéjükbe.
Persze az első pár nap mindenhol a nyomunkban voltak. A pihentetésükre nagyon oda kellett figyelni, hiszen akkor még új volt nekik a hely, nem volt megszokott helyük, ahova elvonultak volna. A második nap végére Bibi szó szerint úgy járt, mint aki részeg, annyira fáradt volt.
A párnáikat ezért egy olyan szobában raktuk le, ahol mi is nyugiban, de viszonylag sokat vagyunk (igen, harminc éves koromra megértem, hogy van egy számítógépes szobánk, nevezzük amolyan dolgozónak). Ezen felül a hálóban leterítettünk 1-1 pokrócot, ami a régi helyen az ágyukon volt. Ezen felül nem egzecíroztattuk őket, hogy most feküdj le, maradj nyugton. Ha mi pihiben leültünk valahova előbb, vagy utóbb ők is leheveredtek a környékünkön. 

Szerencsére az első pár napi kialvatlanság után ismét szépen hozzászoktak az új felálláshoz, sőt Bibi sokszor elvonul egy félreeső szobába, ahol senki nincs, csak Fickó és Ő. Ebben a két hétben több önállóságra tett szert, mint az utóbbi 11 évben.

Aminek utána kell menjünk még a következő hetekben az a biztosításuk (beteg, baleset és ilyesmi), mert itt ciki, ha nincs, főleg mert rengeteg változatban van. És egy jó kis állatorvos, bár szerintem maradunk annál, ahova Csibit is vittük, közel is van, a dokik is szimpatikusak voltak, és árban is elég jók.

A következő posztban kaptok egy kis útmutatót az itteni lakás bérlési bizniszhez, és pár tanácsot, hogy mit ne tegyetek, amire mi is szépen ráfáztunk.

Beszámoló degu fronton

Úgy érzem jobb ha rögtön a legnehezebb témával kezdem, mert ez az a terület jelenleg amire sem büszke nem vagyok, se jól nem teljesítek.

Fickó és az utazó függőágy

Ahogy írtam szerencsések voltunk. A január végi elég cudar idő ellenére is az én két pici hősöm zökkenő nélkül vette a költözést.

Fickó az új függőágyban

Megérkezésünk után pár órával már az új ketrecükben voltak a régi függőágyakkal, és az új egyéb felszerelésekkel. Az új ketrecet még a húgom segített elintézni az indulás előtti héten a gumtree segítségével. Ez egy vatera szerű helyi oldal csak van rajta szó szerint minden. A régi tulaj még egy csomag szénát is mellékelt, és el is hozta nekünk, pont aznap mikor megérkeztünk.

Ez után pár napig hagytam az aprókat, hogy legyen idejük beszokni az új ketrecbe. Fickónak be is jött a sok függőágy, Csibim inkább a földszintet választotta, ott épített bunkert a pitypangos szénából és zsepiből. (Bizony itt egész évben van fincsi pitypangos széna, aminek mennyei az illata!)

A következő bonyodalom akkor jött, mikor kezdtünk kifogyni a complete-ből. Angliáról, vagy legalábbis Bristolról azt kell tudni, hogy itt mindent, de tényleg mindent meg lehet venni online. Ez könnyebbség néha, hiszen nem kell kimozdulni, de completet az istenért nem találtam sehol, így vettem egy csomag Bunny márkájú degu tápot ami a másik jó márka a piacon, ha az apróknak való megfelelő tápról van szó.

Megmondom őszintén kicsit fáztam a tápváltástól, mert a Degu natureről átállás anno elég nehézkes volt, de szerencsére a degucik nagyon is örömmel fogadták az új tápot. Sőt vennem kellett egy új tálat, mert hiába válogattam ki a virágokat, folyton ment a marakodás a kajástál felett.

Futókereket keríteni volt a másik nehézkesebb művelet. Az angolok valamiért csak gagyi futókereket árulnak, vagy műanyag, vagy balesetveszélyes, vagy kicsi darabokat találtam csak. Végül sok sok száz km távolságból (talán Németországból) sikerült rendelni nekik egy 29 cm-es teljesen fém kereket. Nem volt olcsó, de abszolút megérte. Csendes, strapabíró, és Fickó imádja.

A feketeleves májusban kezdődött.

Csibi pihenget a gyógyszer után

Csibim szinte egyik napról a másikra fogyott csont soványra. Sosem volt az a molett alkat, így esélyem nem sok volt észrevenni, csak amikor már késő volt.

Az első sokk után jött a körkérdés, és keresgélés doki után. Persze az ehte degus doki  szabin volt, így pánikba estem, hogy mi lesz szegénnyel. Mint kiderült feleslegesen.

A szomszéd kerületben/faluban nem is tudom milyen otthoni viszonylatnak felel meg a kapcsolat, de ez nem is lényeg, szóval néhány buszmegállóra van egy állatorvosi rendelő ahol, bár külön nincs külön feltüntetve, értenek a degucikhoz is.

Szerencsére testvéremmel pont felváltva dolgozunk, így ő el tudott ugrani Csibivel a dokihoz, aki meg is vizsgálta, és megállapította, hogy az öreg szőrmókom pocakja felett egy tumor van. Akkor az ultrahangra nem volt még elég félretett pénzünk, így kapott tápoldatot, amíg megjött a CriticalCare, és fájdalomcsillapítót. Mivel legjobb tudásunk szerint 8 év körül volt a leányzó, a doki nem merte felnyitni, pedig azt mondta, hogyha kicsit fiatalabb lett volna fél óra alatt eltávolította volna a tumort.

A fájdalom csillapítóval az utolsó pár napja szebb volt, kijött a zsepi erődből, a kezemben evett is, és sokat pihent a köntösömben. Egyik reggel a munkába menet előtt beadtam neki a gyógyszert, de ő csak nem akart visszamenni a helyére. A mellkasomon, az egyik atlétámban pihegett. Akkor már az örök álomra készült, amire néhány panaszos csipogás után, ugyan itt került sor.

Az első sokk (és persze a főnöknek írt sms után, hogy bocsi de nem tudok aznap menni) után jött az újabb "gondok" hada. Mi legyen a testével?

Ha otthon vagyunk eltemettem volna az anyukája mellé, de itt?!...

Először kimentünk a kedvenc sétálós helyünkre az ebekkel, szép füves rét, imádott volna ott rohangálni, pont jó helynek tűnt. Csak hát nem tudtam ásni egy akkora gödröt, amibe belefért volna. Vagy alapzatba ütköztem, vagy gyökerekbe néhány centiméter után.

Azt tudtam, hogy nem akarom leadni valahova és otthagyni, így elkezdtünk kutatni a neten a hamvasztás kapcsán. Sok óra után végül megint csak a Highcroft Shirehemptoni oldalán találtuk magunkat, így másnap munka előtt elmentem Csibivel.

Csibi jelenlegi nyughelye

Nagyon korrektek voltak, a recepciós felvette az adatokat, emlékezett a tesómra, aki pár nappal azelőtt bevitte. Felvette az adatokat, megállapodtunk melyik urnában szeretném visszakapni, (mert itt erre is van lehetőség) majd elvette Csibit. Végig segítőkész volt, és kedves, és főleg türelmes, pedig szinte az egészet végigzokogtam.

Talán 1,5 héttel később kaptam az sms-t hogy mehetek érte. Az egész Ł92 -ba került, ami átszámítva talán soknak tűnik, de itt nincs két napi fizetésem. Közben pedig azt is megtudtam, hogy itt lehet előre gondoskodni az ilyesmiről, akár részletekben is, hogy a szomorú pillanatokban ne a rokonokat kelljen hívogatni kölcsönért.

Így Csibi most itt pihen az asztalomon, amíg nem találok neki egy megfelelőbb helyet, ahol kiszórjuk, vagy eltemetjük.

Fickó, a bújógép

Később, hogy Fickó ne legyen egyedül felvettem a kapcsolatot egy hölggyel degu örökbefogadás miatt, de a kezdeti közvetlen beszélgetések után mikor megírtam neki, hogy napközben nem vagyok elérhető telefonon többé nem reagált az emailjeimre, sem a hívásainkra.

Így Fickó most egyedül van, de mivel végre géphez jutok, van netünk és lesz 5 nap szabim két hét múlva, remélem végre sikerül neki kerítenem két degucsajt, akikkel hamarosan megoszthatja a ketrecét. De mivel nálam cska örökbefogadás játszik, nem lesz egyszerű menet. Már azon gondolkodom, hogy otthonról hozatunk ki neki két árva degulányt.

Degu fronton teljesen napra készek lettetek, holnap folytatjuk egyéb téren is...

Új albérlet

Tudom, hogy ezer éve nem jelentkeztem, de eddig egy alagsori szobában laktunk, ahol még egy számítógép asztalnak sem maradt hely, így elég nehezen vettem rá magam, hogy gép elé kerüljek. (Nem az ágyból gépezni még koránt sem kényelmes. )

Na de ez a múlt. Már 9. napja lakunk egy szép nagy, 4 hálószobás ( erről még írok később) házban, aminek van kertje is, és egy kisebb park is van a kert mögött. Szóval készüljetek fel, mert kisebb részletekben, de a héten jönni fognak az elmúlt 6 hónap tapasztalatai, kutyás, degus és egyéb szemszögből is.

Lesz szó albérletről, kiköltözésről, beköltözésről, állatorvosról, és mivel sajnos közben eggyel kevesebben lettünk, arról is, hogy  idekint mint lehet kezdeni egy elvesztett házi kedvenccel.

Azt hiszem lesz mit írnom nektek a két napos szabim alatt. ;)