Tervek

És ha már minket ismertek, szólok pár szót a terveinkről is.

Először is a kiutazás: Amikor először felvetődött bennem a dolog még a repülőben gondolkodtam. Cirka három óra, ezt talán még Bibi is kibírná. Aztán jött az első meglepetés Bristolba (mert hát oda készülünk kimenni) nem nagyon van állatokat is szállító gép. Tudnánk menni Londonba, aranyáron, majd onnan át kocsival Bristolba.
Ezzel nekem csak az a félelmem van, hogy kicsit tartok Londontól. Akárkivel beszéltem, aki nem közvetlen ismerős mindenki Londonba megy, gondolom a városra lassan kitehetik a megtelt táblát, és két repülőzésben megfáradt ebbel egy ilyen városon átvágni. Nem tűnik valami jó ötletnek. Arról nem is beszélve, hogy akkor a degukat ketrecestől még fel kell adni egy futárcégnek, amitől megint csak kicsit parázok.

Szóval kocsival megyünk, de nem ám sajáttal, hanem bérelt autóval, mivelhogy se kocsink, se jogsink nincsen. Ez kb 1,5 napnyi utazást jelent a repcsis 3 óra út + becsekkolás meg a másik oldalon való fél óra helyett.

A dolgot nehezíti még, hogy február végén tervezzük indulni. Tehát a deguk ismét csak velünk kell hogy jöjjenek, mert egy fűtetlen rakodótérben ezt az időjárást kb. 10 percig sem bírják ki.

Nézegettünk pár céget, de ettől a részétől még kicsit parázok, mert hát két kutya, még ha egy boxban is jönnek, meg egy nagy deguketrec, hát nem lesz semmi. És ugye ebben még a ruhánk, meg a gépek nincsenek is benne. (Igen nálunk a számítógép létkérdés, mert nincs is jobb, mint egy hosszú utazás után kockulni/nem, nem fbozni, olyan igazi jót kockulni!/ egy kicsit. Mert a géped ugyan az marad odakint is. ) De itt jön a képbe Anyu. Ő már nagyon tudja, hogy mit hogy kell kiküldeni csomagban, van rá cége is, meg tudja is hogy mennyi az annyi. Úgyhogy ha mást nem is, de a mindennapi kellékeket előre tudjuk küldeni, azt majd valamelyik tesó átveszi.

És ha már ott leszünk:

A párom már tízen x éve a számtech iparban dolgozik. Azt mondja odakint is szívesen foglalkozna ezzel. Tud szervizelni, gépet összerakni, meg szoftveresen is elég jól elboldogul. Bármilyen szoftveres csomót kibogoz.

Én meg a másik véglet vagyok. Én állatokkal akarok foglalkozni. A cél egy saját kutyasuli, ahol a későbbiekben már más állatokkal is tartanánk órákat, klikker képzést. De nyilván nem riadok vissza egy sétáltatós melótól sem. Meg ha már lesz saját kecó akkor panzióztatás is befigyel, meg bentlakásos képzés alapozás, rehab, ilyesmi.

Szabadidőnkben meg majd kockulunk. Meg én szeretnék majd az állatvédelemben, civil személykeresésben is segítkezni.

Amit pedig már mindennél jobban várok, hogy végre saját szememmel is láthassam a tengert. Eddig kétszer voltam külföldön, egyszer Párkányban fagyizni, másodszor meg Bécsben egy karácsonyi vásáron. Valahogy a tenger egyiken sem szerepelt, pedig nagyon nagyon szeretném látni. :)

A képet Tünde barátnémtól loptam, remélem nem perel be érte. :)