Elkezdődött....

Az első gondolataim a kiköltözésről már vagy fél évesek, de egész addig nem akartam elhinni, hogy tényleg megyünk, tényleg megtörténhet, amíg a szűk család nem tudott róla. Vasárnap aztán véglegessé vált, már Anyós is tudja. A legnehezebb részén már talán túl vagyunk. De mielőtt jönnének a gondolatok bemutatkozunk azoknak, akik esetleg ismeretlenül tévednek erre.

A kétlábúak. Persze nem mind megyünk, vannak akik már kint vannak, vannak akik maradnak. Balról az első a Húgom, ő már kint van. Mellette Anyukám, ő eddig úgy fest, hogy marad, bár ezt  majd hosszútávon meglátjuk. Anyu mellett a Nővérem, ő is szintén kint van már. Mellette vagyok Én, és úgy néz ki megyek. Mellettem a párom, és úgy néz ki Ő is jön. A Párom mellett pedig az Édesanyja, aki mostmár tudja, hogy megyünk. :)

És akkor a négylábúak. A képen balra látható Bibi, aki jelenleg kb 10 és fél éves. Elég érzékeny típus, a változások megviselik. Ő az egyik gyenge pont a storyban. Mellette Góliát. Nem nem a Dávid féle storyból, hanem a Sárkány és a Papucsból. 7 éves lesz , és elég vagány, ha rajta múlna akár repcsivel is mehetnénk, könnyen beilleszkedik, feltalálja magát, miatta nem aggódom.

A lentebbi képen láthatóak a deguk. Nem a kép nem 18 karikás, ők így alszanak. Mókás jószágok, meglehetősen erős szociális igényekkel, és elég különleges étrenddel. Ellenben iszonyat okosak, és megvan bennük a gazdinak való megfelelési ösztön, HA! jól vannak tartva, nevelve, szocializálva.

Alul Csibike, ő már igazi matuzsálem a maga 8 évével. Ezek az állatkák nem megfelelő körülmények közt 2-3 évet, ideális körülmények közt cirka 6-7 évet szoktak élni. Érthető tehát, hogy a story következő gyenge pontja Csibi. (naná, mindig az öreglányokkal van a gond.. :P ) Rajta fekszik Fickó, aki olyan 4-5 éves lehet, jó a kondija, úgyhogy simán ellehet a matuzsálemi korig, miatta ismét csak kevésbé aggódom.

Minden négylábú mentett, befogadott darab. A kölyökkorukat egyik sem töltötte nálam, én már csak a végleges gazdi vagyok.

És gyorsan pár szó arról, hogy miért nem maradnak itthon a négylábúak, miért is kell majd ez a nagy szervezkedés.
Szabadidőmben egy állat és természetvédő egyesület önkénteseként, tagjaként tevékenykedem. Az utóbbi pár évben rengeteg kiköltözés miatti gazdikeresővel gyarapodtunk. Elég hülyén venné ki magát, hogyha én is csapot papot hátrahagyva ráhagynám valakire a kutyákat, oszt uccu neki. Szerintem meg sem tudnék lenni nélkülük. Hogy miért nem? Ennek nem csak érzelmi okai vannak, hanem az is, hogy kutyakiképző vagyok. Bár jobban szeretem használni a tréner, vagy oktató szavakat. Góliátban több évnyi munkám van, hogy tud kommunikálni, nyitni más kutyák felé. Nem megfelelő tartás mellett könnyen visszafordulhatna régi önmagába, amikor is nem lehetett kutyák közé vinni. Bibike meg egy erőskezű gazdinál pik pakk be is adná a kulcsot, a stressz miatt jelentkező rohamok egyikénél.

Na jó de a rágcsálók? Azt mán igazán ráhagyhatnám valakire nem? Hát nem. Mindkettejük klikker tréningben részesült, és több havi, évi munkám fekszik bennük. Ha úgy tetszik a négylábúak lesznek az én portfólióm, amit élőben, a mindennapokban lehet majd csodálni.

Hát ezek vagyunk mi. Rólunk fog szólni ez a dolog, és arról, hogy igenis lehet négylábúakkal kimenni külföldre élni! Még ha macerás is lesz az elején!