Azok a fránya érzelmek...

Mostanában olyan fura gondolatok járnak a fejemben. Olyan mennék is meg nem is típusúak. Ahogy egyre közeledik az újév egyre több a stressz is, függetlenül attól, hogy mennyi teendő vár még rám.

Kicsit most úgy érzem, hogy soha nem éreztem magam ilyen jól a bőrömben. A körülöttem lévő emberek sosem voltak még ennyire nyitottak, sok mindenkivel sikerült megbeszélni rég elakadt problémákat, és csodák csodájára még a pénz is jobban megtalál mint azelőtt.

Aztán a következő pillanatban/órában/napban minden nagyon borús, komor. Semmi kedvem itt maradni, és az interneten csakis Bristol témájú keresések futnak. Nézem az albérletet, a munka hirdetéseket, hogy hol lehet majd elvonulni egy jó sétára az ebekkel.

És igen van olyan időpont is amikor félek. Félek mindent magam mögött hagyni, ami itt van. Bár tudom, hogy ezúttal nem a rám jellemző minden hidat felégetős magam mögött hagyásról van szó, de mégis. Ha belegondolok abba, hogy legkésőbb márciustól maximum pár hetes látogatásra jövök majd haza... Nagyon fura érzés.

De hogy valami aktualitás is legyen, Bibinek leszedettük a fogkövét, és az útleveleikhez is minden készen áll, csak ki kell váltani. Elkezdtem írni egy egészségügyi dobozos listát, mi kellhet odakint az első hetekben. (kötszer, betadin, algoflex, hőmérő, széntabletta, neocitrán,  kalcium, ...) Elkezdtük azokat az orvoslátogatós köröket futni, amiket nem árt lecsekkoltatni, mielőtt kimegyünk, nehogy valami rejtett nyavalyába fussunk bele. (fogorvos, nőgyógyász, kivizsgálás a körzetinél, gyanús pontok feltérképezése)

Aztán a szortírozás is elkezdődött, melyik cucc melyik dobozba kerüljön? Melyik tárgy jön velünk, melyik utánunk és mi az ami itt marad. Melyik az a konyhai kütyü ami nélkül nem tudnék meglenni, és melyik megy Anyuhoz?

Keményebb dolog ez érzelmileg, mint amire számoltam, és sok minden, és sok mindenki hiányozni fog, nagyon. Olyan emberek és helyek is, akikről/amikről nem is gondoltam, hogy ennyire kötődöm hozzájuk.

Tervek

És ha már minket ismertek, szólok pár szót a terveinkről is.

Először is a kiutazás: Amikor először felvetődött bennem a dolog még a repülőben gondolkodtam. Cirka három óra, ezt talán még Bibi is kibírná. Aztán jött az első meglepetés Bristolba (mert hát oda készülünk kimenni) nem nagyon van állatokat is szállító gép. Tudnánk menni Londonba, aranyáron, majd onnan át kocsival Bristolba.
Ezzel nekem csak az a félelmem van, hogy kicsit tartok Londontól. Akárkivel beszéltem, aki nem közvetlen ismerős mindenki Londonba megy, gondolom a városra lassan kitehetik a megtelt táblát, és két repülőzésben megfáradt ebbel egy ilyen városon átvágni. Nem tűnik valami jó ötletnek. Arról nem is beszélve, hogy akkor a degukat ketrecestől még fel kell adni egy futárcégnek, amitől megint csak kicsit parázok.

Szóval kocsival megyünk, de nem ám sajáttal, hanem bérelt autóval, mivelhogy se kocsink, se jogsink nincsen. Ez kb 1,5 napnyi utazást jelent a repcsis 3 óra út + becsekkolás meg a másik oldalon való fél óra helyett.

A dolgot nehezíti még, hogy február végén tervezzük indulni. Tehát a deguk ismét csak velünk kell hogy jöjjenek, mert egy fűtetlen rakodótérben ezt az időjárást kb. 10 percig sem bírják ki.

Nézegettünk pár céget, de ettől a részétől még kicsit parázok, mert hát két kutya, még ha egy boxban is jönnek, meg egy nagy deguketrec, hát nem lesz semmi. És ugye ebben még a ruhánk, meg a gépek nincsenek is benne. (Igen nálunk a számítógép létkérdés, mert nincs is jobb, mint egy hosszú utazás után kockulni/nem, nem fbozni, olyan igazi jót kockulni!/ egy kicsit. Mert a géped ugyan az marad odakint is. ) De itt jön a képbe Anyu. Ő már nagyon tudja, hogy mit hogy kell kiküldeni csomagban, van rá cége is, meg tudja is hogy mennyi az annyi. Úgyhogy ha mást nem is, de a mindennapi kellékeket előre tudjuk küldeni, azt majd valamelyik tesó átveszi.

És ha már ott leszünk:

A párom már tízen x éve a számtech iparban dolgozik. Azt mondja odakint is szívesen foglalkozna ezzel. Tud szervizelni, gépet összerakni, meg szoftveresen is elég jól elboldogul. Bármilyen szoftveres csomót kibogoz.

Én meg a másik véglet vagyok. Én állatokkal akarok foglalkozni. A cél egy saját kutyasuli, ahol a későbbiekben már más állatokkal is tartanánk órákat, klikker képzést. De nyilván nem riadok vissza egy sétáltatós melótól sem. Meg ha már lesz saját kecó akkor panzióztatás is befigyel, meg bentlakásos képzés alapozás, rehab, ilyesmi.

Szabadidőnkben meg majd kockulunk. Meg én szeretnék majd az állatvédelemben, civil személykeresésben is segítkezni.

Amit pedig már mindennél jobban várok, hogy végre saját szememmel is láthassam a tengert. Eddig kétszer voltam külföldön, egyszer Párkányban fagyizni, másodszor meg Bécsben egy karácsonyi vásáron. Valahogy a tenger egyiken sem szerepelt, pedig nagyon nagyon szeretném látni. :)

A képet Tünde barátnémtól loptam, remélem nem perel be érte. :)

Elkezdődött....

Az első gondolataim a kiköltözésről már vagy fél évesek, de egész addig nem akartam elhinni, hogy tényleg megyünk, tényleg megtörténhet, amíg a szűk család nem tudott róla. Vasárnap aztán véglegessé vált, már Anyós is tudja. A legnehezebb részén már talán túl vagyunk. De mielőtt jönnének a gondolatok bemutatkozunk azoknak, akik esetleg ismeretlenül tévednek erre.

A kétlábúak. Persze nem mind megyünk, vannak akik már kint vannak, vannak akik maradnak. Balról az első a Húgom, ő már kint van. Mellette Anyukám, ő eddig úgy fest, hogy marad, bár ezt  majd hosszútávon meglátjuk. Anyu mellett a Nővérem, ő is szintén kint van már. Mellette vagyok Én, és úgy néz ki megyek. Mellettem a párom, és úgy néz ki Ő is jön. A Párom mellett pedig az Édesanyja, aki mostmár tudja, hogy megyünk. :)

És akkor a négylábúak. A képen balra látható Bibi, aki jelenleg kb 10 és fél éves. Elég érzékeny típus, a változások megviselik. Ő az egyik gyenge pont a storyban. Mellette Góliát. Nem nem a Dávid féle storyból, hanem a Sárkány és a Papucsból. 7 éves lesz , és elég vagány, ha rajta múlna akár repcsivel is mehetnénk, könnyen beilleszkedik, feltalálja magát, miatta nem aggódom.

A lentebbi képen láthatóak a deguk. Nem a kép nem 18 karikás, ők így alszanak. Mókás jószágok, meglehetősen erős szociális igényekkel, és elég különleges étrenddel. Ellenben iszonyat okosak, és megvan bennük a gazdinak való megfelelési ösztön, HA! jól vannak tartva, nevelve, szocializálva.

Alul Csibike, ő már igazi matuzsálem a maga 8 évével. Ezek az állatkák nem megfelelő körülmények közt 2-3 évet, ideális körülmények közt cirka 6-7 évet szoktak élni. Érthető tehát, hogy a story következő gyenge pontja Csibi. (naná, mindig az öreglányokkal van a gond.. :P ) Rajta fekszik Fickó, aki olyan 4-5 éves lehet, jó a kondija, úgyhogy simán ellehet a matuzsálemi korig, miatta ismét csak kevésbé aggódom.

Minden négylábú mentett, befogadott darab. A kölyökkorukat egyik sem töltötte nálam, én már csak a végleges gazdi vagyok.

És gyorsan pár szó arról, hogy miért nem maradnak itthon a négylábúak, miért is kell majd ez a nagy szervezkedés.
Szabadidőmben egy állat és természetvédő egyesület önkénteseként, tagjaként tevékenykedem. Az utóbbi pár évben rengeteg kiköltözés miatti gazdikeresővel gyarapodtunk. Elég hülyén venné ki magát, hogyha én is csapot papot hátrahagyva ráhagynám valakire a kutyákat, oszt uccu neki. Szerintem meg sem tudnék lenni nélkülük. Hogy miért nem? Ennek nem csak érzelmi okai vannak, hanem az is, hogy kutyakiképző vagyok. Bár jobban szeretem használni a tréner, vagy oktató szavakat. Góliátban több évnyi munkám van, hogy tud kommunikálni, nyitni más kutyák felé. Nem megfelelő tartás mellett könnyen visszafordulhatna régi önmagába, amikor is nem lehetett kutyák közé vinni. Bibike meg egy erőskezű gazdinál pik pakk be is adná a kulcsot, a stressz miatt jelentkező rohamok egyikénél.

Na jó de a rágcsálók? Azt mán igazán ráhagyhatnám valakire nem? Hát nem. Mindkettejük klikker tréningben részesült, és több havi, évi munkám fekszik bennük. Ha úgy tetszik a négylábúak lesznek az én portfólióm, amit élőben, a mindennapokban lehet majd csodálni.

Hát ezek vagyunk mi. Rólunk fog szólni ez a dolog, és arról, hogy igenis lehet négylábúakkal kimenni külföldre élni! Még ha macerás is lesz az elején!