Mostanában olyan fura gondolatok járnak a fejemben. Olyan mennék is meg nem is típusúak. Ahogy egyre közeledik az újév egyre több a stressz is, függetlenül attól, hogy mennyi teendő vár még rám.
Kicsit most úgy érzem, hogy soha nem éreztem magam ilyen jól a bőrömben. A körülöttem lévő emberek sosem voltak még ennyire nyitottak, sok mindenkivel sikerült megbeszélni rég elakadt problémákat, és csodák csodájára még a pénz is jobban megtalál mint azelőtt.
Aztán a következő pillanatban/órában/napban minden nagyon borús, komor. Semmi kedvem itt maradni, és az interneten csakis Bristol témájú keresések futnak. Nézem az albérletet, a munka hirdetéseket, hogy hol lehet majd elvonulni egy jó sétára az ebekkel.
És igen van olyan időpont is amikor félek. Félek mindent magam mögött hagyni, ami itt van. Bár tudom, hogy ezúttal nem a rám jellemző minden hidat felégetős magam mögött hagyásról van szó, de mégis. Ha belegondolok abba, hogy legkésőbb márciustól maximum pár hetes látogatásra jövök majd haza... Nagyon fura érzés.
De hogy valami aktualitás is legyen, Bibinek leszedettük a fogkövét, és az útleveleikhez is minden készen áll, csak ki kell váltani. Elkezdtem írni egy egészségügyi dobozos listát, mi kellhet odakint az első hetekben. (kötszer, betadin, algoflex, hőmérő, széntabletta, neocitrán, kalcium, ...) Elkezdtük azokat az orvoslátogatós köröket futni, amiket nem árt lecsekkoltatni, mielőtt kimegyünk, nehogy valami rejtett nyavalyába fussunk bele. (fogorvos, nőgyógyász, kivizsgálás a körzetinél, gyanús pontok feltérképezése)
Aztán a szortírozás is elkezdődött, melyik cucc melyik dobozba kerüljön? Melyik tárgy jön velünk, melyik utánunk és mi az ami itt marad. Melyik az a konyhai kütyü ami nélkül nem tudnék meglenni, és melyik megy Anyuhoz?
Keményebb dolog ez érzelmileg, mint amire számoltam, és sok minden, és sok mindenki hiányozni fog, nagyon. Olyan emberek és helyek is, akikről/amikről nem is gondoltam, hogy ennyire kötődöm hozzájuk.
